Erdei Zsolt kétszeres világbajnok profi ökölvívó szerint a ringben és az üzleti életben is ugyanaz a törvényszerűség működik: a részsikerek építik az utat a nagy cél felé. Alkalmazkodás, csapatkohézió és hitelesség nélkül azonban nincs tartós siker. Ezek szerint a reziliencia a közös nevező a boxoló és a menedzser karrierje között?

---

Mi a legfontosabb szempont nálad egy márkával való együttműködés során?

Zsolt: Szerintem a hitelesség a legfontosabb. Egy sportoló számára a márkákkal való együttműködés nem csak reklám. Ha egy olyan cég vagy márka keres meg, aminek a hitelességében én is bízom, akkor hozzájuk szívesen adom a nevemet. Ilyenkor közösen húzva a szekeret még nagyobb sikereket érhetünk el. A hitelesség az alap, és ezt nemcsak a szponzorokkal kapcsolatban kell szem előtt tartani, hanem minden emberi kapcsolatban.

Mi a közös a sportban és az üzleti életben?

Zsolt: Az előadásokon az embereket leginkább az érdekli, hogyan lehet kimászni a hullámvölgyekből. Szerintem az igazi érték abban rejlik, ha a sportoló nemcsak a sikerekről, hanem a vereségekről is nyíltan beszél. Nekem is voltak nehéz időszakaim, és mindig ezek tanítottak meg arra, hogyan kell továbblépni. Ezek adták az erőt a következő győzelmekhez is. Éppen ezért fontos, hogy az ember mindig részsikerekben gondolkodjon: a nagy célok mellett szükség van kisebb etapokra, amelyek egymásra épülnek. Nem jó túlzottan előre vagy hátra tekinteni – a jelen feladataira kell koncentrálni, mert így lehet lépésről lépésre eljutni a csúcsra.

Hogyan alkalmazkodjunk a változásokhoz?

Zsolt: Az alkalmazkodás tapasztalat kérdése, a tapasztalat pedig idővel jön. Senki ne gondolja, hogy elvégzi a főiskolát, elmegy egy vállalathoz, és rögtön ő lesz a »menő manó«. Végig kell járni a ranglétrát, mert minden helyzetet meg kell tapasztalni ahhoz, hogy alkalmazkodóképesek legyünk.

A sportban is így van. Ha egy stílust nagyon jól tudunk, de éppen nem tudjuk alkalmazni, mert az ellenfél jól reagál rá, akkor változtatni kell rajta, különben valószínűleg vereség lesz a vége.

A sportban és az életben is azok a legsikeresebb emberek, akik a megfelelő helyzetben megfelelően tudnak alkalmazkodni és mindig van egy adu ász a zsebükben.

Bár egyéni sportágat űzöl, mit gondolsz a csapatkohézióról?

Zsolt: Amikor ott vagyok az ellenfelemmel a szorítóban, akkor az elvégzett edzésmunkában bízhatok, és a közösség erejében. Mert attól függetlenül, hogy egyéni sportágat vívok, a felkészülés során társak vesznek körül. Barátok, edzéstársak, ismerősök. Ott is egy egység jön létre. Ha az edzőteremben olyan emberek vesznek körül, akikkel nem tudok együttműködni, akkor sokkal nehezebb a felkészülés is.

Az összetartó csapat tudja kiemelni az egyéniséget is. Mindenki a saját karrierjét építi, de a csúcsra csak akkor juthatunk el, ha olyan barátok, társak és kollégák vesznek körül, akikkel együtt tudjuk megvalósítani a céljainkat.

Hogyan legyünk a saját életünk bajnokai?

Zsolt: A saját életed bajnoka akkor lehetsz, ha megfelelsz magadnak. Ha kizárod a külső elvárásokat, és a saját magad felé támasztott célokat teljesíted. De nem csak a cél fontos, hanem az út is, ami odavezet. Amikor már elérjük a célt, akkor új célokat tűzünk ki, de az út tanít meg, hogy hogyan érünk el a következő célunkhoz. Mindig kell egy következő cél, hogy bennünk maradjon a lelkesedés, hogy akarjunk élni, és érdemes legyen azt csinálni, amit csinálunk.

Fontos, hogy mindenkinek legyen példaképe, akire felnézhet. De a példaképeknek valóban példát kell mutatniuk: nem csak az eredményeikkel, hanem az életükkel is.

Téged mi motivál most leginkább?

Zsolt: Hogy újra van egy célom. Tizenegy év kihagyás után ismét lesz mérkőzésem decemberben. A rövid távú célom a mérkőzés megnyerése, a hosszú távú célom pedig, hogy a gyerekeim boldog gyerekkort éljenek, és a felnőtt életben nagybetűs emberek legyenek. A boldogság a legfontosabb, amit adni szeretnék nekik.

Sokan gondolják, hogy a fenntarthatóság csak akkor fér bele a stratégiába, ha már megvan a biztos profit. Czippán Katalin környezeti- és fenntarthatósági Smartfluencer szerint azonban ez a legnagyobb hiba: a CSR nem költség, hanem befektetés, ami növeli a munkavállalói lojalitást, és hosszú távon versenyelőnyt teremt.

---

Mik a leggyakoribb ellenállási pontok a cégeknél, és hogyan lehet ezeket orvosolni?

Katalin: Az egyik leggyakoribb hozzáállás, hogy előbb keressünk pénzt, aztán majd jut környezetvédelemre is. Ez nem így működik. Például ahol van környezetszennyezés, ott anyag, vagy energiaveszteség is van. Ha azt megakadályozom, már forrásokat takarítok meg.

Van, aki csak rövid távon gondolkodik, és van, akit egyáltalán nem érdekel, hogy mi zajlik a környezetében. Pedig fontos felismerni, hogy nincs olyan cselekedetünk, ami ne lenne hatással a környezetünkre, másokra és ezáltal magunkra. A kör előbb vagy utóbb bezárul. Ha ezt képesek vagyunk felismerni, már egy zebrán is másképp megyünk át.

Hogyan vonható be a fenntarthatóság a cég mindennapjaiba? Hogyan lehet ösztönözni a munkatársak nyitottságát, hogy ne csak kötelező rosszként éljék meg?

Katalin: Ez elkötelezett vezetők nélkül nem működik. Egy jó vezető felismeri, hogy minden cég tud tenni valamit egy jobb jövőért, és bevonja, támogatja, motiválja a munkatársait. Egy zöld iroda program mindig a takarító személyzetnél kezdődik és végződik.

Hiába találjuk ki a legjobb és legfontosabb dolgokat, tesszük bele egy működési szabályzatba, vagy adjuk ki utasításba. Ha a dolgozók nem látják az értelmét, vagy azt látják, hogy csak beszélünk róla, de nem alakítottuk ki körültekintően a feltételeket, akkor a legjobbnak tűnő program sem fog megvalósulni.

Kimutatott tény, hogy a munkavállalók lojalitása nő, a fluktuáció pedig csökken, ha az alkalmazottak tudnak azonosulni a vállalat céljaival. Ha egy jó célról van szó, a munkavállalók is proaktívan részt vesznek a folyamatokban, az ötleteléstől a megvalósításig.

Milyen szerepet játszhat az AI a fenntarthatósági célok elérésében? Inkább veszély, vagy lehetőség?

Katalin: Sokszor eszembe jut Csíkszentmihályi Mihály azon mondása, hogy olyan gyorsan alakítjuk magunk körül a világot, hogy még a hatásait sem tudjuk felfogni, nem hogy kontrollálni.
Így egyrészről megalapozottnak tűnik az a várakozás, hogy az AI már fel tudja dolgozni a rendelkezésre álló rengeteg információt, adatot, villámgyorsan képes elemezni, modellezni, ezáltal meg tudja mutatni a fejlesztések következményeit, és hogy hogyan lehet kontroll alatt tartani és megőrizni a létfeltételeinket biztosító folyamatokat, rendszereket.

Másik részről viszont az AI azt csinálja, amit kérünk tőle. Ha azt kérjük, hogy amit eddig csináltunk, azt alakítsa át kizárólag gazdasági szempontból hatékonyabban, de nem elemeztetjük a hosszú távú környezeti és társadalmi következményeket, akkor a hibáinkat fogja megismételni, még határozottabban. A felelősség az emberek kezében van, nekünk kell olyan kérdéseket feltennünk, amivel a hosszú távú, és a nem várt hatásokat is figyelembe vevő megoldásokat keresünk.

Arról is sokat beszélgetünk, hogy az AI alkalmas arra, hogy csökkentse a társadalmi különbségeket, és hozzáférhetővé tegyen információkat széles körben. De jelenleg még inkább szétszakít. A használatához szükséges technikai feltételek és szakmai felkészültség is nagy különbségeket mutat. Illetve olyan tudás van benne, amihez egy bizonyos kör eddig hozzáfért, fontosnak tartott és betáplált – emellett el tudnak veszni azok a helyi, ősi tudások, tradíciók, a mindennapi gyakorlatok, hiszen azok szájhagyomány útján, személyesen terjednek. Mi a helyzet a hittel? A belső meggyőződésekkel? A generációkon átívelő identitástudattal?

Milyen kompetenciákra van szüksége egy szervezetnek, hogy valóban fenntarthatóan működhessenek?

Katalin: A teljes életciklusban való gondolkodás nélkülözhetetlen vállalati tudás, hiszen mindenkinek meg kell ismernie ebben az életciklusban a saját helyét, hogy ő mivel tud hozzájárulni, hogy fenntarthatóbb legyen az adott termék, szolgáltatás, intézményi működés.

A saját szakterületén fenntartható megoldásokat ismerő és alkalmazni tudó kétkezi munkástól a rendszerben gondolkodó döntéshozóig mindenféle kompetenciára szükség van. Jelen képzési rendszereinkben a szakmai, technikai, “kemény” tudás elsajátítására fókuszálunk, ám ezekből még sokszor hiányoznak a fenntarthatóságra, környezetbarát megoldásokra vonatkozó szempontok, de komoly törekvések vannak arra, hogy beépüljenek ezek is.

Érzékelhető változás, hogy amiket régen soft skilleknek – mintegy kevésbé értékes “puha, lágy” képességeknek neveztünk, azok mára felértékelődtek, és power skilleknek, előrevivő, megerősítő kompetenciáknak hívjuk. Elsajátításuk nehezebb, meglétüket sem könnyű ellenőrizni, folyamatosan kell magunkat fejleszteni hozzá, de kutatások, jelentések is megerősítik az ezen képességekkel rendelkező munkavállalók iránti igényt.

A hosszú távú siker titka, hogy valaki stratégia mentén, rendszerben tud-e gondolkodni, mennyire empatikus vagy csapatjátékos. Ezek a kompetenciák ahhoz is fontosak, hogy felelősen tudjunk gondolkozni a fenntartható jövő érdekében, hosszú távon.

CSR ≠ marketingfogás. De akkor mi? És mi kell ahhoz, hogy a fenntarthatóság ne üres szlogen legyen? Czippán Katalin környezeti- és fenntarthatósági Smartfluencerrel beszélgettünk.

---

Katalin: Mindig újabb és újabb fogalmak születnek. Azt gondolom, nem annak áldozott le, hogy felelős társadalmi viselkedést mutassunk akár befelé, akár kifelé. Előfordulhat, hogy egyes fogalmak kiüresednek vagy más tartalmat kapnak, de a CSR lényege – hogy a környezetemért és az emberekért felelősséget érezve szerezzem meg a bevételemet, és ezt képviseljem is – nem tűnhet el.

Mégis mi a legnagyobb hiba, amit a cégek elkövetnek a CSR programok megvalósításakor?

Katalin: Amikor tokenizmusként vagy zöldre festésre (greenwashing) használják. Például amikor a cég ad valakinek/egy szervezetnek valamennyi adományt, jutalmat, bármit, és mindezt úgy használja fel marketingként, hogy az sokkal többet hoz a cég konyhájára, mint amennyivel hozzájárult a közösség jól-létéhez vagy a környezet állapotának javításához. Nincs mögötte hit, tartalom, elköteleződés.

A legfontosabb az, hogy a felelős vezető, a csapat higgyen egy ügyben, és emellé tegyen forrásokat – akár a munkatársak idejét, akár pénzt vagy infrastruktúrát, amivel segíti ezt a tevékenységet. Érezzen felelősséget azért, hogy a munkatársai hogyan érzik magukat, hogy milyen jövőt építünk, hogy hosszú távon is legyünk képesek gondolkozni – nekem ezt jelenti a CSR.

Mitől lesz hiteles a fenntarthatósági program?

Katalin: Végig kell gondolni, hogy hol tartunk most, milyen problémák vannak a világban. Ehhez a saját cégünk hogyan járul hozzá, hogyan tudja ezeket orvosolni – vagy legalábbis nem tovább rontani.

Ennek belülről kell jönnie. Át kell gondolni a mindennapi működést attól kezdve, hogy hogyan járnak be a dolgozók, hogyan segítjük őket ebben – például biztosítunk-e kerékpáros bejárást –, hogyan töltik a munkavállalók a mindennapjaikat, a gyerekeiknek van-e megfelelő óvodai lehetőség, az édesanyák kapnak-e támogatást, milyen zöld környezetet alakítunk ki az iroda körül. Ha csak valaki kimegy kávézni, levegőzni, milyen környezetben teszi – ez már hozzátesz a közérzetéhez.

Számos kutatás alátámasztja, hogy a zöld környezet segíti a kreativitást, teljesítőképességet, a dolgozókra fordított figyelem pedig hozzájárul az elköteleződésükhöz. Tehát a szűkebb és a tágabb közösség igényeire vagy a környezeti problémák megoldására fordított figyelem is megtérül. Ezek a látszólag elkülönülő, sokszor kicsinek tűnő dolgok összeadódnak, egyben kell őket látni.

Azt vallod, hogy a fenntarthatóság kulcsa a rendszerszemlélet. Ez mit jelent pontosan?

Katalin: Részei vagyunk egy adott társadalomnak, közegnek, a természetnek – onnan erőforrásokat veszünk el, és hulladékokat teszünk vissza. Nincs olyan, hogy egy pont önállóan mozog egy rendszerben. Ha én megteszek egy lépést, azzal egy teljes háló mozog együtt. Látni kell, hogy egy termék honnan jön és hová megy. Mit okozott, mi történik vele használat után, és mikor. Ne higgyük azt, hogy lehet egyedül győzni, vagy veszíteni, ugyanazon bolygón élünk, egy hajóban utazunk.

Fogyasztóként minden forintommal szavazok, mert én nem csak egy terméket veszek, hanem a termék mögött lévő teljes értékláncot. Nekem az a rendszerszemlélet, hogy lássam termelőként és fogyasztóként is rövid és hosszú távon az ok-okozatokat.

Sokszor érzékelünk egy problémát, és azonnali megoldást keresünk rá. Einsteinnek tulajdonítják azt a mondást, hogy minden problémának van egy azonnali rossz megoldása – de annak utána van következménye, nem várt hatása, aminek szintén van következménye. Rendszerszemlélettel annak tudatában hozunk döntést, hogy annak milyen következményei lesznek rövid és hosszú távon, közel és távol. Nem lesz minden környezetbarát, mert építünk házakat, amihez beton kell stb., de átgondolhatjuk, hogy mivel okozzuk a legkisebb terhelést, vagy hol tudunk kompenzálni.

„Három éve minden nap készültem rá, hogy Zuleika visszaadja öregecske testét teremtőjének. Elnyűtte, elhordta, 22 évig használta. Amikor hozzám került, nehezen vette a levegőt, szörcsögött minden lélegzetvétel. Alig létező súlyát támolyogva vitték kicsiny lábai. Sajnálkozva figyeltem és arra gondoltam, utolsó napjait éli talán.

Így teltek a napok. Zuleika dorombolt, aztán éhes volt, aztán feküdt kicsit a terasz lágy napsugarai alatt. Aztán elölről. Légzése szépen javult.

Nagyon szerethet téged Emi néni még az Égben is! –  mondtam neki.

Emi néni  hosszú betegsége alatt négy macskáról és egy kutyáról gondoskodott minden nap. Nem mert meghalni addig, amíg biztonságban nem tudta szeretett jószágait. Egyenként, sorban kerültek hozzám az állatok, még Emi néni életében. Utolsóként Zuleika. Ő volt a legkedvesebb. Emi néni kihűlt testéről vették le őt. Mellkasán feküdt és dorombolt.

Óvatosan, lassan fogtam kezembe a cicát, simogattam, mielőtt a szállító dobozba tettem.

„Vegyél kesztyűt… megfogod, csak úgy?” –  aggódott Emi néni barátnője, aki beengedett a lakásba. Nem vettem kesztyűt. Emi néni törékeny kezének simogatása még ott volt a bundácskán.

Zuleika megértette, hogy itt kell élnie. Hogy élnie kell. Telt múlt az idő és élt.

Más macskáim megbetegedtek, meghaltak közben. Ő csak jött rezzenéstelenül. Ilyenkor az ember tudomásul veszi, hogy rajta nem fog az idő. Az egyik szemére ugyan már nem látott és egyre többet feküdt valahol kényelmesen, de kérte az ennivalót. Így a pontos, kérte, de egyre kevesebbet evett belőle.

Azon a napon, amikor már nem mozdult el a párnájáról és maga alá pisilt, megdöbbentem és kicsit meg is sértődtem. Zuleika! Te is meg fogsz halni? Egy teljesen használhatatlan szív, tüdő és máj dolgozott benne, ki tudja mióta…  Mitől élt?   –  kérdezték  az állatorvosok csodálkozva. Miért élt még mindig, még így is?

Ezen én is elgondolkoztam. Azért élt, mert jó volt élni. Boldogság! Nem követte el azt a bűnt, amit mi, emberek sokszor elkövetünk. Hogy nem vagyunk boldogok. Boldog volt, örült a napsütésnek, az árnyéknak, a kályha melegének, a májkrémnek és békességnek. Elégedett volt macskalétével. Kicsi angyal volt, ártatlanul. Felnövekvő, az emberi szeretetben.

A szerző Czigány Ildikó, smartfluencer – az első magyar utasforgalmi pilótanő Magyarországon, író, műsorvezető, állatbarát kör vezetője, társállattartó, az állatvédelem szószólója.

Írta: Molnár Janka Sára

Z generáció

Egy vagyok azok közül a bizonyos „mai fiatalok közül”. Nagyon jól ismerem az érzést, amikor fókuszvesztettnek titulál néha saját családod is, csak mert párévente projektet váltasz, vagy épp párhuzamosan csinálsz három-négyet. Tudom, milyen érzés az, amikor annyira motivál a csapat, hogy nem érdekel, hogy vasárnap este tíz óra van, annyira szereted, amit és akikkel csinálsz, hogy ég benned a vágy, hogy valami menőt hozz létre. Na és persze én is legtöbbször előbb fordulok YouTube tutorialokhoz, mint tapasztalt szakemberekhez, ha választ keresek valamire.

Ezt olvasva talán azt kérdezed: Miért? Mi romlott ennyire el? Miért ilyenek ezek a mai fiatalok?

Az elmúlt 15-20 évben akaratlanul is azt láttuk, hogy ha akarjuk, hetente válthatunk példaképet – vagy legalábbis valakit, akit „követünk” -, hiszen influenszerekkel tele van minden social média felület, bármikor találunk újat, aki azt hirdeti, amit épp hallani akarunk. Ha van egy kérdésünk, a Google legtöbbször még a legközelebbi barátainknál is előbb válaszol. Legtöbb esetben YouTube-ról előbb, precízebben megtanulunk bármit, mint nagyszüleinktől /szüleinktől.

Sok olyan kérdés merült fel bennünk az elmúlt évek során, melyekre az idősebb generáció tagjai sem tudták a választ, sőt, volt, hogy mi, a Z generáció tanítottuk meg őket például arra,  hogy a Facebook posztok alatti komment szekciót nem csak mi, hanem a barátaink is látják. Az elmúlt évek során pedig egyre többször hallottuk, hogy „tanulj meg tanulni”, mert ez az a képesség, ami az egyik legfontosabb lesz a jövődben.

Ezek a mindennapi apró élmények, jelenetek, események hatással voltak, vannak ránk. Számos pozitív tulajdonságot elősegítettek, megerősítettetek, amivel párhuzamosan természetesen más képességeink elgyengültek.

Ennek köszönhetően mi, „Z generációsok” mindenre azonnal választ akarunk kapni.

Mindent azonnal akarunk megoldani, rengeteg innovatív, kreatív ötlet is kipattan a fejünkből.

• „Lustaságunk”, mely abban nyilvánul meg, hogy bizonyos feladatokat nem akarunk elvégezni, elősegíthet digitalizációs folyamatokat.
• Könnyebben váltunk… valóban, de nem csak munkahelyet, hanem, ha arról van szó, minket pár hónap alatt át lehet képezni más munkakörre is. Sokkal kevesebb meglepődést, stresszt okoz ez nekünk, mint elődeinknek okozott volna.
• Sőt! Kifejezetten vágyunk az újdonságra, legtöbbünket kifejezetten motiválja, ha több területen is kipróbálhatja magát, tanulhat, új lehetőségeket ismerhet meg akár egy cégen belül is.
• Jók vagyunk az önképzésben, hiszen a YouTube-ról nemcsak asztalt szerelni tudunk megtanulni egy délután alatt. Ha egy izgalmas problémával szembesülünk, néhány éjszakát szívesen rááldozunk YouTube tutorialok böngészésére. Vágyunk az elismerésre, amit az elmúlt éveknek köszönhetően like-okban is mérünk.[7] Így egy digitális, munkánkat elismerő oklevél nagyobb örömet okoz számunkra, mint egy új logós pulcsi, hiszen azt lehet posztolni, lehet érte elismerést kapni ismerőseinktől is. A munkánkról való posztolás azonban nemcsak nekünk jó, építi a vállalat brandjét is.

Rengeteget változott a világ, emiatt mi is. A munkamorál is. A gondolkodásmód is. Talán a legfontosabb, hogy megértsük a miérteket, és megtaláljuk, hogyan tudjuk ezeket a változásokat előnyünkre fordítani.

Több, mint 150 millió dollár – átszámítva több 10 milliárd forint: ennyit keresett Bill és Hillary Clinton, a volt amerikai elnök és a volt külügyminiszter 2001 és 2015 között csak a beszédeikkel.

Ezzel a példával szeretnénk bemutatni, hogy a speakers bureau jelensége nálunk ugyan még újdonságnak számít, pedig Amerikában és Európában a műfajnak komoly hagyományai vannak. A speakereket, vagyis az előadókat mi smartfluencereknek nevezzük, jelezve ezzel, hogy az ő tudásuk valódi és hiteles. De mégis miért van szüksége rájuk? Összegyűjtöttük ebben a blogbejegyzésben.

• ISMERJÜK A SMARTFLUENCEREINKET!

 Ha nem biztos benne, hogy egészen pontosan kire lenne szüksége a cégének, mondja el, hogy az előadással milyen célokat szeretne elérni, mi pedig segítünk kiválasztani a legjobban passzoló, hiteles tudással rendelkező smartfluencerünket. Mi ismerjük a smartfluencereinket, ismerjük a karakterüket és állunk elébe, hogy “összepárosítsuk” a megfelelő vállalatot a megfelelő szakemberrel.

• CSÖKKENTJÜK A KOCKÁZATOKAT!

Hogy Ön valóban azt kapja, amit vár, fontos a legapróbb részletekig egyeztetni az eseményére felkért előadó részvételének célját, a hallgatóság összetételét és motivációját vagy akár az előadó rugalmasságát a téma testreszabását illetően. A gondos előkészítés mindenképpen az elégedettség záloga. A tanácsadóink ezzel a körültekintéssel biztosítják, hogy senkit ne érjen meglepetés…

• NÁLUNK A KNOW-HOW!

Utazásszervezés, szerződéskötés, tárgyalás – mindent kézben tartunk, ami ahhoz kell, hogy a smartfluencer sikeres előadást tartson egy eseményen, legyen az online vagy offline.

• VALÓBAN IDŐT SPÓROLUNK ÖNNEK!

A Smartfluencer speakers bureau abban segít, hogy időt spóroljon mindkét félnek – nem kell órákat töltenie a szervezéssel, a megfelelő Smartfluencer kiválasztásával, a technikai részletek tisztázásával – így természetesen a szervezéssel járó stressztől is megszabadítjuk.