Miért buknak el a zöld programok?

Sokan gondolják, hogy a fenntarthatóság csak akkor fér bele a stratégiába, ha már megvan a biztos profit. Czippán Katalin környezeti- és fenntarthatósági Smartfluencer szerint azonban ez a legnagyobb hiba: a CSR nem költség, hanem befektetés, ami növeli a munkavállalói lojalitást, és hosszú távon versenyelőnyt teremt.

Mik a leggyakoribb ellenállási pontok a cégeknél, és hogyan lehet ezeket orvosolni?

Katalin: Az egyik leggyakoribb hozzáállás, hogy előbb keressünk pénzt, aztán majd jut környezetvédelemre is. Ez nem így működik. Például ahol van környezetszennyezés, ott anyag, vagy energiaveszteség is van. Ha azt megakadályozom, már forrásokat takarítok meg.

Van, aki csak rövid távon gondolkodik, és van, akit egyáltalán nem érdekel, hogy mi zajlik a környezetében. Pedig fontos felismerni, hogy nincs olyan cselekedetünk, ami ne lenne hatással a környezetünkre, másokra és ezáltal magunkra. A kör előbb vagy utóbb bezárul. Ha ezt képesek vagyunk felismerni, már egy zebrán is másképp megyünk át.

Hogyan vonható be a fenntarthatóság a cég mindennapjaiba? Hogyan lehet ösztönözni a munkatársak nyitottságát, hogy ne csak kötelező rosszként éljék meg?

Katalin: Ez elkötelezett vezetők nélkül nem működik. Egy jó vezető felismeri, hogy minden cég tud tenni valamit egy jobb jövőért, és bevonja, támogatja, motiválja a munkatársait. Egy zöld iroda program mindig a takarító személyzetnél kezdődik és végződik.

Hiába találjuk ki a legjobb és legfontosabb dolgokat, tesszük bele egy működési szabályzatba, vagy adjuk ki utasításba. Ha a dolgozók nem látják az értelmét, vagy azt látják, hogy csak beszélünk róla, de nem alakítottuk ki körültekintően a feltételeket, akkor a legjobbnak tűnő program sem fog megvalósulni.

Kimutatott tény, hogy a munkavállalók lojalitása nő, a fluktuáció pedig csökken, ha az alkalmazottak tudnak azonosulni a vállalat céljaival. Ha egy jó célról van szó, a munkavállalók is proaktívan részt vesznek a folyamatokban, az ötleteléstől a megvalósításig.

Milyen szerepet játszhat az AI a fenntarthatósági célok elérésében? Inkább veszély, vagy lehetőség?

Katalin: Sokszor eszembe jut Csíkszentmihályi Mihály azon mondása, hogy olyan gyorsan alakítjuk magunk körül a világot, hogy még a hatásait sem tudjuk felfogni, nem hogy kontrollálni.
Így egyrészről megalapozottnak tűnik az a várakozás, hogy az AI már fel tudja dolgozni a rendelkezésre álló rengeteg információt, adatot, villámgyorsan képes elemezni, modellezni, ezáltal meg tudja mutatni a fejlesztések következményeit, és hogy hogyan lehet kontroll alatt tartani és megőrizni a létfeltételeinket biztosító folyamatokat, rendszereket.

Másik részről viszont az AI azt csinálja, amit kérünk tőle. Ha azt kérjük, hogy amit eddig csináltunk, azt alakítsa át kizárólag gazdasági szempontból hatékonyabban, de nem elemeztetjük a hosszú távú környezeti és társadalmi következményeket, akkor a hibáinkat fogja megismételni, még határozottabban. A felelősség az emberek kezében van, nekünk kell olyan kérdéseket feltennünk, amivel a hosszú távú, és a nem várt hatásokat is figyelembe vevő megoldásokat keresünk.

Arról is sokat beszélgetünk, hogy az AI alkalmas arra, hogy csökkentse a társadalmi különbségeket, és hozzáférhetővé tegyen információkat széles körben. De jelenleg még inkább szétszakít. A használatához szükséges technikai feltételek és szakmai felkészültség is nagy különbségeket mutat. Illetve olyan tudás van benne, amihez egy bizonyos kör eddig hozzáfért, fontosnak tartott és betáplált – emellett el tudnak veszni azok a helyi, ősi tudások, tradíciók, a mindennapi gyakorlatok, hiszen azok szájhagyomány útján, személyesen terjednek. Mi a helyzet a hittel? A belső meggyőződésekkel? A generációkon átívelő identitástudattal?

Milyen kompetenciákra van szüksége egy szervezetnek, hogy valóban fenntarthatóan működhessenek?

Katalin: A teljes életciklusban való gondolkodás nélkülözhetetlen vállalati tudás, hiszen mindenkinek meg kell ismernie ebben az életciklusban a saját helyét, hogy ő mivel tud hozzájárulni, hogy fenntarthatóbb legyen az adott termék, szolgáltatás, intézményi működés.

A saját szakterületén fenntartható megoldásokat ismerő és alkalmazni tudó kétkezi munkástól a rendszerben gondolkodó döntéshozóig mindenféle kompetenciára szükség van. Jelen képzési rendszereinkben a szakmai, technikai, “kemény” tudás elsajátítására fókuszálunk, ám ezekből még sokszor hiányoznak a fenntarthatóságra, környezetbarát megoldásokra vonatkozó szempontok, de komoly törekvések vannak arra, hogy beépüljenek ezek is.

Érzékelhető változás, hogy amiket régen soft skilleknek – mintegy kevésbé értékes “puha, lágy” képességeknek neveztünk, azok mára felértékelődtek, és power skilleknek, előrevivő, megerősítő kompetenciáknak hívjuk. Elsajátításuk nehezebb, meglétüket sem könnyű ellenőrizni, folyamatosan kell magunkat fejleszteni hozzá, de kutatások, jelentések is megerősítik az ezen képességekkel rendelkező munkavállalók iránti igényt.

A hosszú távú siker titka, hogy valaki stratégia mentén, rendszerben tud-e gondolkodni, mennyire empatikus vagy csapatjátékos. Ezek a kompetenciák ahhoz is fontosak, hogy felelősen tudjunk gondolkozni a fenntartható jövő érdekében, hosszú távon.