CSR 2.0: Hogyan lesz hiteles egy vállalat fenntarthatósági programja?

CSR ≠ marketingfogás. De akkor mi? És mi kell ahhoz, hogy a fenntarthatóság ne üres szlogen legyen? Czippán Katalin környezeti- és fenntarthatósági Smartfluencerrel beszélgettünk.

Katalin: Mindig újabb és újabb fogalmak születnek. Azt gondolom, nem annak áldozott le, hogy felelős társadalmi viselkedést mutassunk akár befelé, akár kifelé. Előfordulhat, hogy egyes fogalmak kiüresednek vagy más tartalmat kapnak, de a CSR lényege – hogy a környezetemért és az emberekért felelősséget érezve szerezzem meg a bevételemet, és ezt képviseljem is – nem tűnhet el.

Mégis mi a legnagyobb hiba, amit a cégek elkövetnek a CSR programok megvalósításakor?

Katalin: Amikor tokenizmusként vagy zöldre festésre (greenwashing) használják. Például amikor a cég ad valakinek/egy szervezetnek valamennyi adományt, jutalmat, bármit, és mindezt úgy használja fel marketingként, hogy az sokkal többet hoz a cég konyhájára, mint amennyivel hozzájárult a közösség jól-létéhez vagy a környezet állapotának javításához. Nincs mögötte hit, tartalom, elköteleződés.

A legfontosabb az, hogy a felelős vezető, a csapat higgyen egy ügyben, és emellé tegyen forrásokat – akár a munkatársak idejét, akár pénzt vagy infrastruktúrát, amivel segíti ezt a tevékenységet. Érezzen felelősséget azért, hogy a munkatársai hogyan érzik magukat, hogy milyen jövőt építünk, hogy hosszú távon is legyünk képesek gondolkozni – nekem ezt jelenti a CSR.

Mitől lesz hiteles a fenntarthatósági program?

Katalin: Végig kell gondolni, hogy hol tartunk most, milyen problémák vannak a világban. Ehhez a saját cégünk hogyan járul hozzá, hogyan tudja ezeket orvosolni – vagy legalábbis nem tovább rontani.

Ennek belülről kell jönnie. Át kell gondolni a mindennapi működést attól kezdve, hogy hogyan járnak be a dolgozók, hogyan segítjük őket ebben – például biztosítunk-e kerékpáros bejárást –, hogyan töltik a munkavállalók a mindennapjaikat, a gyerekeiknek van-e megfelelő óvodai lehetőség, az édesanyák kapnak-e támogatást, milyen zöld környezetet alakítunk ki az iroda körül. Ha csak valaki kimegy kávézni, levegőzni, milyen környezetben teszi – ez már hozzátesz a közérzetéhez.

Számos kutatás alátámasztja, hogy a zöld környezet segíti a kreativitást, teljesítőképességet, a dolgozókra fordított figyelem pedig hozzájárul az elköteleződésükhöz. Tehát a szűkebb és a tágabb közösség igényeire vagy a környezeti problémák megoldására fordított figyelem is megtérül. Ezek a látszólag elkülönülő, sokszor kicsinek tűnő dolgok összeadódnak, egyben kell őket látni.

Azt vallod, hogy a fenntarthatóság kulcsa a rendszerszemlélet. Ez mit jelent pontosan?

Katalin: Részei vagyunk egy adott társadalomnak, közegnek, a természetnek – onnan erőforrásokat veszünk el, és hulladékokat teszünk vissza. Nincs olyan, hogy egy pont önállóan mozog egy rendszerben. Ha én megteszek egy lépést, azzal egy teljes háló mozog együtt. Látni kell, hogy egy termék honnan jön és hová megy. Mit okozott, mi történik vele használat után, és mikor. Ne higgyük azt, hogy lehet egyedül győzni, vagy veszíteni, ugyanazon bolygón élünk, egy hajóban utazunk.

Fogyasztóként minden forintommal szavazok, mert én nem csak egy terméket veszek, hanem a termék mögött lévő teljes értékláncot. Nekem az a rendszerszemlélet, hogy lássam termelőként és fogyasztóként is rövid és hosszú távon az ok-okozatokat.

Sokszor érzékelünk egy problémát, és azonnali megoldást keresünk rá. Einsteinnek tulajdonítják azt a mondást, hogy minden problémának van egy azonnali rossz megoldása – de annak utána van következménye, nem várt hatása, aminek szintén van következménye. Rendszerszemlélettel annak tudatában hozunk döntést, hogy annak milyen következményei lesznek rövid és hosszú távon, közel és távol. Nem lesz minden környezetbarát, mert építünk házakat, amihez beton kell stb., de átgondolhatjuk, hogy mivel okozzuk a legkisebb terhelést, vagy hol tudunk kompenzálni.